Reggel ahogy felkeltem az volt az első hogy észre vettem már senki sem ölel át. Nem is tudom hányszor pásztáztam végig a szobát mire leesett Harry sehol. Lábam leeresztettem a padlóra de azonnal visszakaptam ahogy rájöttem milyen hideg is az. Sehol egy melegebb papucs így beletörődve sorsomba mezítláb indultam el. Első utam Harry szobájába vezetett és amint rájöttem nincs ott gyorsan kikaptam egy pulcsiját és egy kisebb kényelmes nadrágját a szekrényéből. Ez után amennyire csak halkan tudtam indultam le a földszintre. Ez alkalommal nem a nappaliban beszélgetett hanem reggelijét fogyasztotta a konyha asztalnál.
-Reggelt! -köszöntem neki mire csak intett egyet
Bunkó. Ez volt az első gondolatom ami eszembe jutott róla.
-Csak müzli van? -nem vagyok nagy rajongója ennek az ételnek sokkal inkább szeretek mondjuk egy almát elfogyasztani reggelire.
-Ja. Mi más kéne? -nem is sejtem hogy lehet müzlin élni de nem is akarom igazából kipróbálni se. Milyen borzalom lehet nap mint nap csak ezt a vackot enni.
Benyúltam a hűtőbe gondolva talán egy próbát megér a dolog. Jutalmul meg is pillantottam pár darab répát amit azért egy csöppnyivel jobb reggelinek tartok annál a tejes vacaknál.
-Én nem nyúlnék hozzá -figyelmeztetett vigyorogva
-És mégis miért ne? -ne már hogy az egyetlen normális dologból meg ne ehessek ha már egyébként is laktóz érzékeny vagyok.
-Mert az Louise -vonta meg a vállát
Áh szóval az egyik barom haverjáé. Remek. Neki bezzeg bevásárol. A vásárlásról jut eszembe be kéne szereznem néhány kellemesebb ruhadarabot. Nehéz lesz erre rávenni de minden megér egy próbát.
-Egyél -szólt Harry
Kiszedtem magamnak pár kanál müzli bogyót és halkan már a mennyire tudtam ropogtatni kezdtem azokat azon filózva hogy is kezdjek neki a témának. Egyszer csak felpillantok és azt látom hogy igen furcsán néz.
-Most meg mi van? -mordulok rá ami nem épp a legjobb főleg hogy vásárlásra akarom rávenni.
-Lehetnél kedvesebb. Egyébként meg hogy eszed azt a müzlit? -öntött tejet arra a pár szem golyócskára.
-Hülye elbasztad a reggelim -most már semmi esély hogy megegyem ezt.
-Miért? A hercegnő tán nem szereti a tejet?
-Nem, a hercegnő tán laktóz érzékeny -vágtam rá
-Jól van, jól van szedj magadnak újat.
-Nem kérek -hát most már nem is
-Tudod kurvára nem érdekel hogy kérsz-e vagy nem enni fogsz -emelte fel a hangját.
Egy újabb tál száraz golyó után neki kezdtem ötletem felvezetésének.
-Harry arra gondoltam elmehetnénk vásárolni -hangom olyan halk hogy ha nem tudnám hogy Harrynek milyen a jó a füle feltételezhetném hogy nem is hallotta.
-Mi a francnak? -azok a kedves szavak Harry drágám, olyan nehéz lenne?!
-Hát normális ruhákat venni
-Azok meg miért nem jók?
-Nem vagyok kurva Harry -csúszott ki meggondolatlanul a számon.
-Hát tudod kibaszottul nem érdekel mit gondolsz azt veszed fel ami abban a rohadt szekrényben van! -csattant fel. Visszább kéne vennem és akkor talán még van esélyem.
-Lécci Harry! -nem maradt más csak a könyörgés. Végül is mindegy már szinte minden méltóság kiveszett belőlem.
Megforgatta szemét azonban elgondolkodott. Végül egy hatalmas perverz mosoly kúszott a fejére.
-Csak ha bemehetek veled a próbafülkébe.
Hűha! Együtt legyek pár percre egy apró dobozban Harry perverz fejével vagy bárki jön a házba nyugodtan hiheti azt Harry kurvát rendelt.
-Na jó legyen.
-Ne felejtsd én teszek neked szívességet -szólt utánam -Vegyél fel valami normálisat!
Szinte már átlógtam narniába amikor találtam egy hordható ruhadarabot. Egy ugyan picinyke rövid nadrág de nadrág. És egy ujjatlan poló. Visszakaptam magamra Harry pulóverét és lebaktattam ahol már ott várt zsebre dugott kézzel.
-Hol voltál? -kérdezte morcosan én pedig előző ötletemhez híven válaszoltam
-Narniában Harry -még a szemeimet is megforgattam.
Szorosan megfogta az alkarom úgy vezetett el hatalmas kocsijához.
A vásárlás viszonylag nyugisan telt de a végére iszonyúan elfáradtam. Harry a megtestesült udvariasság hagyta hogy minden csomagom én cipeljem indokolva hogy ezt mind én akartam. De végig olyan szorosan jött mellettem hogy ha akartam sem tudtam volna elszökni. Hogy miért nem akartam? Lényegiben fogalmam sincs hol vagyok és miért vagyok itt. Ha elszöknék csak magamnak ártanék.
-Este buli lesz -nyitotta ki nekem fekete kocsija ajtaját. De hogy tudjátok nem azért mert olyan udvarias lenne ám. Áh dehogy! Csak hogy el ne szökjek.
A szatyrokat a szobában raktam le. A régi ruhákat mind egy kupacba hajigáltam amíg betettem az újakat. Ahogy rá néztem a kupacra elfogott a vágy felgyújtsam, elégessem hogy soha többé ne kelljen látnom ezeket. Azonban erre itt nem nyílt lehetőség. Talán egy szép napon amikor már szabad leszek elégetem ezt a rakást. Egyelőre csak begyömöszöltem a mosdó alatti szekrénybe.
Új szerzeményeimből egy hosszú csőnadrágra esett a tekintetem és azonnal ki is cseréltem a mini shorttal. Le indultam a nappaliba ahol épp Harry ült és valami nagyon véres akció filmet nézett. Én még sose láttam ilyet így leültem. De egy idő után rosszul lettem a sok vér látványától a lövések hangjától.
-Nem lehetne elkapcsolni? -kérdeztem óvatosan erre Harry akit mind kedves jó szándékú embernek ismerünk 100-ra tolta a hangerőt.
-Hülye paraszt! -siettem fel a szobámba
Igen még 10 fejre fogott párna se tompítja a vér fröccsenő hangját. Szinte már beletörődve sorsomba indultam el a fürdőbe de amikor észre vettem hogy ott csend van megálltam. Hangszigetelés -csaptam a homlokomra. Széles vigyor kúszott az ajkaimra. Megengedtem a fürdő vizet és elmerültem. A meleg víz megnyugtatott, ellazított. Lehunytam a szemem és már a következő pillanatban álomba is merültem a habos vízben.
Nem tudom mikor de hangos dörömbölés riasztott álmomból. A víz már kihűlt így nem kicsit kezdtem el vacogni. Törülköző után kutatva vártam hogy meg is szólaljon a ajtó másik oldalán álló személy aki nyilván valóan Harry lesz.
-Mi a franc van már? -ordított -Ha nem nyitod ki betöröm!
-Nyugi Harry élek. Mit akarsz?
-Mindjárt jönnek a srácok gyere le! -azzal szélsebesen kiviharzott a szobából bár így is vártam egy kicsit biztos ami biztos. Gyorsan felvettem az egyik vásárolt gatyát majd egy rövid ujjú pólót és egy kényelmesnek tűnő pulcsit is. Lecammogtam a lépcsőn ahol már ott ültek mind.
-Na jó Nialler vigyázz rá amíg veszünk kaját -mondta Harry azzal már ki is lépett az ajtón
-Kérsz? -nyújtotta felém Louis az egyik répát mielőtt Harry után ment volna
-Igen köszönöm -vettem el a zöldséget
Lehuppantam az egyik fotelbe és ránéztem a képernyőre amin ismét egy öldöklős jelenet volt látható. Úgy éreztem muszáj ismét megkockáztatnom a dolgot.
-Nem lehetne mást nézni? -Niall először meglepetten nézett majd elkapcsolt egy Disney filmre. Oldalról igen nehezen láttam a cselekmény sorozatot, kifacsart testtel próbáltam követni a történéseket. Lehet hogy a szőkeség megunta a bénázásom de felajánlotta a kanapé másik oldalát ami határozottan jobb volt mint a kényelmetlen párnázott székben ülni.
-Tudod mindig ki akartam próbálni ezt -mondta és rám se nézett de értettem mire gondol. A suzi és tekergő romantikus csók jelenetére a spagettivel.
-Én is. -suttogtam, nem is sejtettem hogy van bennünk valami közös
-A tökéletes lánnyal -folytatta
-A tökéletes fiúval -tettem hozzá én is. Felém fordult és rám mosolygott. Nem is gondoltam volna hogy bármelyikük is ilyen kedves.
Kabátja zsebéből előhúzott egy zsömlét. Nem tudom milyen arcot vághattam de rögtön magyarázkodni kezdett.
-Tudod Harrynél nincs normális kaja...
-Tudom -nevettem mire ő is csatlakozott. A végére azt se tudtam min nevetünk ennyire.
-Kérsz? -nyújtotta felém az ételt mint korábban barátja a répát. Nem tudtam mekkorát törhetek így csak ügyetlenkedtem -Tudod mit neked adom -nyomta a kezembe.
-Tényleg?
-Persze -vigyorgott
-Szerintem te vagy a legjobb fej -mondtam két falat között ami igaz is. Legalább is Harrynél sokkal jobb. Bárcsak ő rabolt volna el vagy Harry lenne kedvesebb. A második jó lenne de szinte biztos hogy nem fog összejönni a dolog. Álmodik a nyomor. Na ja.
Hamarosan befutottak nyomukban hordányi ember sereg akik mind buliért kiáltanak. Az este hamarosan beindult. Mindenki ivott vagy táncolt. Remekül érezték magukat. Én korábbi helyemet tartva üldögéltem a kanapén és vártam hogy vége legyen már. A zene a fülembe dübörgött de nem halottam semmi mást. Kétség kívül hamarosan megsüketülök. A föld szinte reng a vad ritmustól. A hatalmas hifi tornyok hangszórói majd kiszakadnak. A következő percben Harry talál oda mellém és hatalmas jó kedvéből ítélve részeg. A különböző szeszektől szagos lehelete is ezt támasztja alá.
-Gyere táncolni cica -húzza a karom
-Hagyjál Harry -de észre se véve tiltakozásom húz a tánctér felé. Kezeit csípőmre vezeti és ütemesen ringatni kezdi. Már épp megnyugodnék amikor fordít egyet rajtam hozzám símul. Ebben a pillanatban kitépem magam a karjai közt aminek jutalmául egy pofon csattan az arcomon.
-Hülye kurva -és már ott sincs
A tüdőmre mintha ólom súlyokat eresztettek volna, alig kapok levegőt.Szememet a könny csípi de ennek csak a szobámban akarok zöld utat adni.
Utálom a részeg embereket! Mindig is utáltam. Ilyenkor meg látod az emberek azon oldalát amit soha nem akartál. Meg tudod milyen ha nem uralkodnak magukon és szabadjára engedik magukból az állatot ami széttépi az adott személyről alkotott képet. Ami nem hagy mást csak rossz emléket.
Egyenesen a fürdőbe rohanok. Megmosom az arcom de az erősen lüktető ütésnek ennyi nem elég azonban nincs amivel bármit is segíthetnék rajta. Bár csak ne élnék. Mennyivel könnyebb lenne minden a semmiben lebegve. De apám kedvéért túl kell ezt élnem. Mert nem nyugodna bele ha a felesége után a lányát is elvesztené. Ezt pedig nem engedhetem. Mert Harry biztos nem akar megölni. Már rég megtette volna. Dörömbölést hallok kintről.
-Harry hagyj békén -ordítom
-Liam vagyok Alice, engedj be! -urrá lett rajtam a csalódottság bár sejthettem volna hogy nem jön utánam bocsánatot kérni főleg nem részegen.
-Részeg vagy? -kérdem
-Nem -válaszol Liam én pedig beengedem
Néhány másodpercig csak állunk majd a földre rogyva kifakadok.
-Utálom, utálom a részeg embereket! -és csak újabb és újabb könnyek gördülnek le az arcomon.
Liam megsímitja a hátam majd felkap és az ágyba fektet. Betakar és leül mellém. Csak ekkor veszem észre hogy már nem dübög a padló és zene sincs.
Óvatosan végig simít az arcomon mire akaratlanul felszisszenek. De még pár ilyen és már sokkal kellemesebb. Halkan dúdolni kezd. Nem tudom mit de nagyon szép.
-Köszönöm Liam -suttogom
-Aludj. Kimerítő lesz a holnap főleg mert Harry biztos hogy beszélni akar veled -mintha csak a végét magának mondta volna de nem volt időm ezen gondolkodni mert elnyomott az álom.
